Kategória: TÖP

Milánó, 1992. február 17. Mario Chiesa, a Pio Albergo Trivulzio, egy milánói idősek otthona igazgatója, a szocialista párt (PSI) egyik helyi vezetője, irodájában fogadja Luca Magni kisvállalkozót. Az 7 millió líra kézpénzt hoz neki, a 10%-ot az idősek otthona éves takarítási munkálatainak hasznából. A másik felét még nem sikerült előteremteni, mentegetőzik Chiesa kérdésére, és beszéltetni próbálja munkaadóját. A kabátja zsebében egy mikrofon rejlik, táskájában felvevő kamerát visz. Néhány perccel később kinyílik az ajtó, és belép Antonio Di Pietro, a milánói ügyészség helyettes ügyésze, a csendőrök kapitányának és három csendőr kíséretében. Chiesa még elmegy a mosdóba, hogy a csatornán keresztül eltüntessen további 30 milliót, amelyet aznap kapott. Ez azonban már nem segít rajta, estére a reménybeli polgármesterjelölt a milánói San Vittore börtönben találja magát.

Az 1915 és 1918 közötti, örmények ellen elkövetett, becslések szerint 600-800 ezer emberéletet követelő tömeggyilkosság-sorozatot sokan tartják a 20. század első genocídiumának. A központi hatalmakkal szövetséges Ottomán Birodalom kapitulálásakor a nyugati közvélemény eddig szinte példátlan bűntettekkel szembesült. A birodalom keresztény lakosságának erőszakos kitelepítése, vagyonának elkobzása majd szisztematikus kiirtása hatalmas felháborodást keltett. Éppen ezért meglepő, hogy az események után alig beszélhetünk bármiféle felelősségre vonásról.