XI. évfolyam, 2. szám, 2012. nyár (TÖP)
Schultz Adrienn: Fejezetek az irodalmi tankönyvek történetéből
Oswald Júlia: Prédikáció és prédikátor a 12-13. század fordulóján
Simonkay Zsuzsanna: Friendly Knights and Knightly Friends
Cseh József: Háborús tervek a Magyar Néphadseregben 1958-1962
Gedeon Sarolta: A spirális mint ornamentális alakzat és mint geometriai forma jelentésköre Andrej Belij Keresztrefeszítés című művében
Gedeon Sarolta: Szovjet-orosz művek reprezentációja a fordításirodalomban 1945 után
Gedeon Sarolta: Öngyilkos vagy áldozat?
Szlama Kinga: Az „angol kanca” vagy „Krisztus evangéliumainak buzgó védelmezője?
Szarka Beáta: Modern osztályozási törekvések a római ISKO konferencia tükrében
Nagy Kornélia: Ceglédi Munkás Olvasókör (1884)
Varga Anna: A szarmaták és a bak
Takács Edit: Az események ábrázolásának lehetőségei a tárggyal összefüggésben
Ilkó Krisztina: Georg Christoph Kilian Palermói Szent Rozáliát ábrázoló metszetének (1757) ikonográfája és a szent tiszteletének emlékei Kassán
Tompos Krisztina: Kálmány Lajos a megítélések tükrében
Brunner Attila: Budapesti építészek Kiskunfélegyházán 1890–1904
Jászay Dorottya: Finding the Beast in Yourself
Seeking for Addiction in Doug Wright’s Quills
Horváth Gergő: “Isten halott”
A nietzschei metafzika megalapozása Martin Heidegger 1943-as tanulmányának tükrében
Kapelner Zsolt: Quine és a kimondhatatlan
Az alábbi vizsgálódások középpontjában a huszadik század alighanem két legjelentősebb analitikus filozófusa, Ludwig Wittgenstein és Willard van Orman Quine áll. Arra keresek választ, hogy vajon a kimondhatatlan fogalma, mely központi szerepet játszik Wittgenstein korai korszakának főművében, a Logikai-filozófiai értekezésben – a továbbiakban a szöveg angol címe nyomán: Tractatus –, fellelhető-e, és ha igen, milyen módon lelhető fel Quine filozófiájában. Állításom az, hogy e fogalomnak van helye a quine-i elképzelések között.