A kora újkori szövegek paratextusai a szerzői énformálás és önreprezentáció egyik legfontosabb megnyilvánulási terepeként funkcionáltak. A barokk művek két leggyakoribb és egyben legjelentősebb paratextus-típusának a dedikáció és az elöljáró beszéd tekinthető, amelyek állandó elemként vezették be a szövegeket, alapvető részét képezve a kiadandó műveknek. Ennek hátterében a korszak sajátos irodalmi támogatási rendszere áll, ugyanis a kora újkor könyvkiadási gyakorlatát a szerző-mecénás függőségi viszony határozta meg, vagyis a művek kiadását egy nagylelkű és tekintélyes mecénás anyagi és erkölcsi támogatása biztosította. A szerző által remélt anyagi támogatás mellett legalább ugyanilyen fontos szerepet játszott az is, hogy a mű ezáltal beilleszkedett a patrónus által képviselt társadalmi rendbe és hierarchiába; a támogató a megjelentetett szöveg minőségét, igazságát is szavatolta bizonyos mértékig.
Az ELTE BTK HÖK tudományos folyóirata.