A nietzschei metafzika megalapozása Martin Heidegger 1943-as tanulmányának tükrében
Kapelner Zsolt: Quine és a kimondhatatlan
Az alábbi vizsgálódások középpontjában a huszadik század alighanem két legjelentősebb analitikus filozófusa, Ludwig Wittgenstein és Willard van Orman Quine áll. Arra keresek választ, hogy vajon a kimondhatatlan fogalma, mely központi szerepet játszik Wittgenstein korai korszakának főművében, a Logikai-filozófiai értekezésben – a továbbiakban a szöveg angol címe nyomán: Tractatus –, fellelhető-e, és ha igen, milyen módon lelhető fel Quine filozófiájában. Állításom az, hogy e fogalomnak van helye a quine-i elképzelések között.
Bartha Dávid: A szubsztancionalitás két értelme
Descartes és Berkeley a lélekflozófa tükrében
Tóth Olivér István: Malom a pokolban
Az élő természet fogalma A szellem fenomenológiájában (C. A. a)
Takó Ferenc: Catena – chaîne – Verkettung
Kína-értelmezések univerzális rendszerekben Athanasius Kirchertől Hegelig
Horváth Gergő: Heidegger és a pszichoanalízis
Kétségtelen, hogy mind Sigmund Freud, mind Martin Heidegger a múlt század legnagyobb hatású gondolkodóinak egyike volt, annak ellenére azonban, hogy a tudományok más-más területein alkottak maradandót, problémafelvetéseiket tekintve mégis számos ponton állítható párhuzamba e két gondolkodó munkássága.
Kapelner Zsolt Kristóf: Lényeg a lényeg
Az esszencia, vagy lényeg a kortárs metafizika központi fogalma. E diszciplína, miközben a valóság végső szerkezetét és a létezők természetét igyekszik feltárni, rendre a lényeggel kapcsolatos kérdéseket tesz fel. A metafizikus azt kutatja, mit jelent például tulajdonságnak, fizikai tárgynak, elmének lenni, hogy mitől lesznek a dolgok azok, amik – vagyis éppen azt, hogy mi a lényegük.
Takó Ferenc: Pár-beszéd
„Orientalista vagyok, aki a keleti filozófia európai recepciótörténetével foglalkozik.” Ártalmatlan és egyértelmű kijelenés, nemde? Bizony, nem. Olyan kérdéseket vet fel, melyek egyenesen vállalhatatlanná teszik. Mit jelent például orientalistának lenni? „A keletet kutatni”? Igen ám, de mi a „kelet”? Azután, van-e „filozófiája”? Ha van, mi pontosan ennek „európai recepciója”? Hatáselszenvedés? Vizsgálat? Átvétel? Egyáltalán, mit jelent „Európa”? Mit is csinálok tehát? Bevallom, meginogtam ezt illetően. „Mit lehet tudnom? Mit kell tennem? Mit szabad remélnem?” E kérdések számos nem várt aspektusban térnek vissza, amint annak a lehetőségét járom körül, hogy esetleg interkulturális filozófiát művelek.